Post by Admin on Mar 30, 2010 11:12:43 GMT -5
A ragadozók évszázadok óta járnak a Fölre vadászni. A prédájuk azonban nem az állatok, hanem mi, emberek.
Külsőleg humanoid alkatuk van, de talán ez a legtöbb, amiben hasonlítanak hozzánk. Két és fél, három méter magasak, robosztus, izmos felépítésűek. Ennek ellenére könnyedén és gyorsan mozognak, szinte nesztelenül. Bőrük hüllőszerű, de nem pikkelyes. Foltos bőrmintázatuk színe és formája egyedenként változó. Testük kissé nyálkás, de lehet, hogy ez csak afféle verejtékezés, a hideg övben ugyanis nem száraz a bőrük. Vérük zöld és foszforeszkál, nehezen sebezhetőek, ráadásul gyorsan regenerálódnak.
Pókszerű szemeik a masszív koponya elülső részén, egymáshoz közel, mélyen ülnek. Ez az elhelyezkedés is jól mutatja, hogy vérbeli ragadozók, erre születtek, ugyanis a földi állatok esetében is a ragadozók szeme a fejük elülső részén van, ezzel elősegítve a végtagok koordinálását, a távolság és a mélység jobb érzékelését.
Az erős homlokcsont kitüremkedése valóságos páncélként védelmezi a fejet. A kitüremkedések mentén számtalan rasztalokni lóg, melyeket általában fémgyűrűkkel ékesítenek. Ezek funkciója eddig nem ismert. Egyaránt lehetnek egyfajta csápok, biomechanikus segédeszközök, de akár a ragadozók haja is.
A szájak szélén négy, ujjszerű, agyarakban végződő képződmény foglal helyet. Ennek funkciója szintén ismeretlen. Lehet egyfajta fogószerv, ami a táplálkozás során nyújt segítséget. Más elméletek szerint ezen agyaraknak a párválasztásban és a párzásban van fontos szerepe, esetleg a vezérjogosultság megszerzésében. De akár annyi szerepe is lehet, mint az emberi vakbélnek, azaz semmi, és csak az evolúciójuk során maradt vissza. Talán pár évezred, és ennyi sem marad.
Hangképző szerveik kezdetlegesnek tűnnek emberi szemmel nézve, ugyanis úgy tűnik, hörgésen, morgáson, bömbölésen és kerregésen kívül semmilyen más hangot nem képesek kiadni. Ez viszont lehet egy fejlett beszéd is, amit csak mi nem értünk. Mindenesetre képesek megérteni minket, legalábbis vannak erre utaló jelek. Furcsa szokásuk, hogy fölveszik az emberi beszédet - különösen a kiszemelt prédáét - és adott helyzetben visszajátsszák, sokszor a helyzetnek megfelelően (pl.: szorult helyzetben káromkodást). A faj osztálytani meghatározása szintén nehéz. Felépítésük alapján akár humanoidok is lehetnek, bőrük alapján azonban inkább hüllőknek mondhatnánk őket. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy legtöbbször olyan helyeken tűnnek fel, ahol nagy a hőség, míg űrhajóikon egyenesen forróság van. Bár különleges öltözetük segítségével a sarkköri klímát is elviselik, ha lehet, inkább kerülik a hideg helyeket.
Ami viszont vitathatatlan, hogy intelligensek. Képesek az ember becserkészésére, gyorsan tanulnak, kommunikálnak egymással vagy az áldozataikkal, felismerik, ha az ellenség túlerőben van és olykor a segítséget is hajlandóak elfogadni a prédától. Sőt, akár jutalomban is részesíthetik a prédát, ha az olyasmit tesz, ami egy ragadozó becsületére válik.
Űrhajóik, fegyvereik és felszereléseik több száz évvel járnak a mi technikai fejletségünk előtt. Ennek ellenére kultúrájukat nem tűnik fejletnek. Törzsi felépítés fedezhető fel, amiben főként a hímek dominálnak. A hierarchikus rendszer csúcsán a vezér (elder) áll, a legalján az ifjoncok, köztük pedig a vadászok vannak. Úgy tűnik, a ragadozók cselekedeteit rituálék szabják meg, ezek jószerivel mind a vadászathoz köthetőek, ámbár az is lehet, hogy maga a vadászat is valamiféle rituálé. Nem tudni, nőstények is vadásznak-e, vagy azt, hogy egyáltalán van náluk nemi elkülönülés.
Az biztos, hogy a vadászat során nem egy szabályt be kell tartaniuk, mely megszegéséért akár halállal is fizethetnek. Nem ölhetnek fegyvertelen vagy beteg embert, se gyereket, se terhes nőt. Ha a vadászat során halálosan megsérülnek, vagy elfogják őket, meg kell semmisíteniük magukat és felszereléseiket.
További érdekesség, hogy a vadászatok során szinte mindig kiszemelnek maguknak egy "oroszlánt". Ezt a prédát sokáig követik, ha vannak társai, akiket szintén érdemes levadászni, azokat elkapják, míg végül már csak ketten vannak. Ilyenkor akár általában fegyver nélkül, vagy legalábbis szúrófegyverekkel küzdenek, attól függően mennyire felfegyverzett a préda. Az ilyen küzdelmekből szerzett trófeák a legértékesebbek.
Trófea pedig bármi lehet. Legtöbbször a koponyát gyűjtik be, amit aztán különleges eljárással megtisztítanak és kifényesítenek. De trófeaként akár begyűjthetik a gerincoszlopot, a bőrt, vagy a préda fegyverét is. Hogy mire használják ezeket a hadizsákmányokat, nem tudni, bár a legvalószínűbb, hogy a párválasztás, illetve a ranglétrán való feljebbjutáshoz van rá szükségük.
Kultúrájuk egyik legérdekesebb része az ifjoncok beavatása. Ilyenkor a fiatal ragadozóknak idegenekre (alien) kell vadászniuk ellenséges, az ő esetükben, hideg környezetben, kizárólag szúrófegyverekkel, amik nagy része, akárcsak páncéljaik, nem saválló. Egy ilyen beavatási rituálét csakis a legrátermettebbek élhetnek túl, csakis ők hordhatják a jelet, ami vadásszá lépteti elő őket és feljogosít az embervadászatra. Ezek a jelek általában a törzs jelei.
A ragadozók évezredek óta járnak a Földre, ez nem vitás. Segítségükkel az emberiség megtanult építkezni, őket pedig istenként imádtuk, piramisokat építettünk a tiszteletükre, amiben lefolyhatott a beavatási szertartás. Ilyenkor embereket áldoztak fel, hogy kikeljenek a "kígyók", azaz az idegenek. Azonban történhetett valami, úgy kr.e. 2000-3000 évvel, amikor egyetlen piramist leszámítva a segítségükkel felépített "első civilizáció" nyom nélkül eltűnt. Ennek okát talán az emberi természetre, talán az idegenekre vezethető vissza. Az új civilizációk azonban valószínűleg már nem hódoltak be nekik, vagy ők nem akarták még egyszer eljátszani az isteneket. Talán rájöttek, hogy mi is értékes prédává válhatunk, s a pusztítás után már csak titokban jártak ide beavatásra, illetve vadászatra.
