Post by Admin on Apr 1, 2010 6:13:33 GMT -5
Az idegenek által készített - illetve átalakított - építmény, mely helyet ad a királynõnek és alattvalóinak, a tojáskamrának, valamint az elfogott "élelemnek" és gazdatesteknek. A Nostromón pusztító magányos harcos a C fedélzet 4-es szervizkamrájában alakítja ki fészkét, az LV-426 idegenkolóniája az Atmoszféra Processzorban, míg az Aurigán elszabadult bestiák a hajó különféle helyiségeiben. Általánosságban elmondható, hogy a nagy fészkeket mindig egy biztonságos, meleg, párás és gazdatestekhez közeli helyen igyekeznek felépíteni. A járatok egy központi terembe vezetnek, ahol a királynõ él és lerakja tojásait. A gazdatesteket egy nevelõteremben, embriókamrában gubózzák be és termékenyítik meg. A bolytól távol kerülõ egyed is igyekszik magának fészket kialakítani, ahová áldozatait hurcolja.
Az Acheroni fészek
Az óriási fészek tudatos, megtervezett munka eredménye. Helyenként nedves és csillogó anyaga megszilárdult gyantára vagy ragasztóra hasonlít. Itt-ott a fény néhány centiméter mélységig áthatol rajta, felfedve a bonyolult belsõ struktúrát. Másutt az anyag átlátszatlan. A színek közül csak a zöldek és szürkék tompább árnyalatait mutatja, s elvétve akad rajta néhány sötétebb zöld folt. Furcsa kamrák sorakoznak egymás mellett, a félméterestõl egészen a tízméternyi átmérõjûig. Valamennyit törékenynek tûnõ pántok szövedéke köti össze, ami tüzetesebb vizsgálat után annyira tûnik törékenynek, mint az acélkábel. Alagutak vezetnek a labirintus mélye felé, és különös, kúp alakú gödrök mélyednek a padlóba. Az idegen anyag oly pontosan illeszkedik a meglévõ gépekhez, hogy nehéz megmondani, hol kezdõdik, és hol a vége az ember alkotta struktúrának. A toldás helyenként szinte másolja az állomás berendezéseit, bár nem lehet megállapítani, vajon céltudatos utánzás, vagy csak vakon végzett másolás. A csillogó szövevény mélyen beborítja a C szintet. Bár a gyantaszerû képzõdmény az összes rendelkezésre álló helyet elfoglalja, úgy tûnik, az állomás berendezéseiben nem tesz kárt. Azok tovább dolgoznak, alakítják az Acheron levegõjét, mit sem törõdve az egész alsó szintet megtöltõ heteromorf kamrákkal. Minél mélyebbre hatolunk a környezõ üvegszerû falak között, annál inkább látszik, hogy nem építették, inkább növesztették vagy kiválasztották az anyagot. A labirintus olyan, mint egy gigantikus szerv vagy csont belseje. De nem emberi szervé, emberi csonté. Bármi is a rendeltetése, összegyûjti a generátor hulladékhõjét. A lecsöpögõ víz alkotta tócsákból gõzfelhõk szállnak fel, s körös-körül sziszegés hallatszik. A gépezet lélegzetvétele. Egy tágas, kupolaszerû kamrában a környezet egyszeriben megváltozik. Az eddigi sima, ívelt falakat itt durva, egyenetlen felületek váltják fel. A város hulladékából alkotott dombormû ez: bútorokból, kábelekbõl, szilárd és folyékony elemekbõl, személyes tárgyakból, szakadt ruhákból, emberi csontokból és koponyákból áll, s mindezt a mindenütt jelenlévõ, áttetszõ ragasztószerû gyanta tartja össze. Az egész boly egy melegen gõzölgõ, acélból, mû- és szerves anyagokból álló dzsungel.
Az Aurigai fészek
Egy félhomályos terem végében, ahol az árnyékok furcsa módon összesûrûsödnek, valahogy minden más, minden megváltozott. Az erõtlen fény groteszk formákat hoz elõ a sötétségbõl. A padló, a falak, a mennyezet, az egész helyiség átalakult. Átépítették. Tisztán látszik: az idegenek itt jártak, egy ideig ezen a helyen táboroztak, és a saját "ízlésük" szerint átalakították az emberi környezetet. Amit csináltak, egészen különös - teljesen idegen - látványt nyújt. Az egész egy felnyitott és kifordított testüregre hasonlít. A falak elvesztették simaságukat; helyenként bordákhoz hasonló kitüremkedések merednek ki belõlük, melyeket fekete, hártyaszerû anyag kapcsol egymáshoz. Az ocsmány, nyálkás felületû falakon halálos mozdulatlanságba merevedett emberek lógnak. A kitekeredett, furcsa pózokban elhelyezkedõ testek úgy tapadnak a fekete, kocsonyás anyagba, mint légy a ragacsos légypapírhoz. Végtagjaikat, törzsüket nyúlós szálak rögzítik a falhoz.
A királynõ termét egy hatalmas hulladékgyûjtõ tartályban alakították ki alattvalói. Az uralkodó körül annyi harcos van, amennyi biztosan megvédheti. Aztán ott vannak körülötte az emberek is, a szánalmas és puha emberek, akik arra várnak, hogy táplálhassák az újakat, és testükbe fogadhassák a még újabbakat. Az idegenek a terem lejtõs fenekén hevernek, leginkább a mocsárban hasaló alligátorokra emlékeztetve. Csakhogy az õ "mocsaruk" emberi vérbõl, ürülékbõl, testrészekbõl és saját mocskukból áll. A királynõ teste félig-meddig alámerül a padlón összegyûlt vér- és mocsoktóban. A bestia valószínûleg a tartály egyik sekélyebb részén helyezkedett el, vagy a dolgozói által szõtt nyálkaháló tartja testét a mély fenék fölött. Az undorító anyagban mozgó lények feladata a királynõ táplálása és ellátása, ügyet sem vetnek a tartály falához ragasztott emberi testekre.
A Nostromo 4-es szervizkamrája
A Nostromo egyik leszállólábának C szinti karbantartó helyisége, ahol az idegen berendezi fészkét. Ide hurcolja megölt vagy még élõ áldozatait.