Post by Admin on Jan 22, 2010 16:04:18 GMT -5
A fiorinai kitermelő- és finomítókomplexum még üzemelő egysége, mely Hicks és Newt hamvasztásának, majd később az idegen és Ripley halálának helyszíne.
Az ólomüzem maga a folyékony pokol, lobogó tüzekkel és hullámzó forrósággal, reszkető körvonalú, bizonytalan képekkel. Mint a telep többi létesítménye, nagyrészt ez is kihasználatlan. Mégis legalább valami elfoglaltságot jelent a raboknak, mivel az ólommegmunkálás összehasonlíthatatlanul egyszerűbb, mint a platinadrótgyártás vagy a nehézgépkarbantartás. Egyenesen biztatták őket, hogy itt dolgozzanak - persze nem csak saját szórakozásukra. Az automata extrudálók formákat húznak a kemencéből érkező olvadt ólomból, hogy a munkások lemezeket készítsenek veszélyeshulladék-tárolókhoz, vagy alkatrészt a telep valamely elromlott gépének javításához. Az öreg kohó recseg és nyikorog, amikor munkára fogják. Lángnyelvek csapnak ki a hevítőgödör lejtős peremén. A korlát alatt fehéren izzó láng tölti meg a gödröt, hatásosan és félelmetesen morajlik a félhomályban. Az ügyeletes őrök figyelik, hol csodálva, hol elunva az automatikus folyamatot. Az ólomművet nem csak azért szeretik, mert némi kikapcsolódást nyújt, hanem azért is, mert egyike a legmelegebb helyeknek a telepen.
Az üzem hatalmas termét a sziklába vágták, közvetlenül az érctelep fölé, aztán a szükséges helyeken hővisszaverő pajzsokkal vonták be. Monitorok és ellenőrzőkészülékek szegélyezik az utakat, folyosókat. Daruk és más gépek állnak ott, ahová a távozó bányászok leparkolták őket. A tompított világítás homályában mezozoikumi kövületekhez hasonlítanak egy múzeumi tárlóból. Egy felfüggesztett daru lebeg a mélység fölött.
Ripley és az elítéltek terve szerint ide csalják be az idegent, aztán megnyomják a kioldót és elindítják a dugattyút, az belepaszírozza a dögöt az öntőformába, majd tíz tonna izzó fémet zúdítanak rá.
De most már mi sem látszik az egykori üzemből. Az idegenek végleg elfoglalták és itt rendezték be a királynő tróntermét. Itt él és rakja le tojásait a királynő.
Az ólomüzem maga a folyékony pokol, lobogó tüzekkel és hullámzó forrósággal, reszkető körvonalú, bizonytalan képekkel. Mint a telep többi létesítménye, nagyrészt ez is kihasználatlan. Mégis legalább valami elfoglaltságot jelent a raboknak, mivel az ólommegmunkálás összehasonlíthatatlanul egyszerűbb, mint a platinadrótgyártás vagy a nehézgépkarbantartás. Egyenesen biztatták őket, hogy itt dolgozzanak - persze nem csak saját szórakozásukra. Az automata extrudálók formákat húznak a kemencéből érkező olvadt ólomból, hogy a munkások lemezeket készítsenek veszélyeshulladék-tárolókhoz, vagy alkatrészt a telep valamely elromlott gépének javításához. Az öreg kohó recseg és nyikorog, amikor munkára fogják. Lángnyelvek csapnak ki a hevítőgödör lejtős peremén. A korlát alatt fehéren izzó láng tölti meg a gödröt, hatásosan és félelmetesen morajlik a félhomályban. Az ügyeletes őrök figyelik, hol csodálva, hol elunva az automatikus folyamatot. Az ólomművet nem csak azért szeretik, mert némi kikapcsolódást nyújt, hanem azért is, mert egyike a legmelegebb helyeknek a telepen.
Az üzem hatalmas termét a sziklába vágták, közvetlenül az érctelep fölé, aztán a szükséges helyeken hővisszaverő pajzsokkal vonták be. Monitorok és ellenőrzőkészülékek szegélyezik az utakat, folyosókat. Daruk és más gépek állnak ott, ahová a távozó bányászok leparkolták őket. A tompított világítás homályában mezozoikumi kövületekhez hasonlítanak egy múzeumi tárlóból. Egy felfüggesztett daru lebeg a mélység fölött.
Ripley és az elítéltek terve szerint ide csalják be az idegent, aztán megnyomják a kioldót és elindítják a dugattyút, az belepaszírozza a dögöt az öntőformába, majd tíz tonna izzó fémet zúdítanak rá.
De most már mi sem látszik az egykori üzemből. Az idegenek végleg elfoglalták és itt rendezték be a királynő tróntermét. Itt él és rakja le tojásait a királynő.